GreenDependent Egyesület

Mondhatjuk azt, hogy manapság a csapból is a műanyag folyik. És sajnos, ez szó szerint is igaz! (Ld. itt). De most nem igazán erről szeretnék írni, hanem általánosságban a műanyaghulladék témáról, és hogy lépten-nyomon belebotlik az ember. Hogy mennyire tele vannak vele a tengerek és óceánok... hogy megtéveszti és megöli az állatokat (bálnákat és cápákat, a madarakat)... igen népszerű (és drága) sportcipő készül belőle... az év természetfotói is foglakoznak a témával (ld. képünk)... hogy szívószál-mentes hónap van... hogy egyre több országban betiltják a műanyag szatyrot (pl. Kenyában, Romániában)... hogy éljünk műanyagmentesen...

Egyrészt azt gondolom, hogy VÉGRE!!!!! Erre várunk már több mint 50 éve...

Az aktuális hírlevelet pedig ITT érheti el, melyben sok érdekes hírt, tippet, receptet osztottunk meg. Mindenkinek tartalmas olvasgatást kívánunk! J

Az energiahasználat az ember fejlődését és a környezet rombolását is eredményezi. Így felmerül annak a veszélye, hogy azok a közpolitikák, intézkedések, amelyek célja az energiahasználat csökkentése, egyben növelik a szegénységet, és fordítva: a szegénység csökkentése a környezet rombolását eredményezi. Mindkét cél - azaz a fejlődés és a környezet védelme, megőrzése - csak abban az esetben valósulhat meg, ha az energiahasználat mértéke sokkal egyenlőbbé válik országokon belül és országok között is.

Ezzel együtt, míg elismerjük, hogy a népesség egy része energiaszegénységben él, kevés figyelmet fordítunk az energia-túlfogyasztásra és -túlfogyasztókra. Kutatók már kiszámolták azt, hogy alapszükségleteink kielégítésére minimum mennyi energiára van szükség, de vajon mennyi lenne a maximum fejenként felhasználható energia?

A teljes cikk ITT olvasható.

Aktuális hírlevelünket pedig ITT érheti el, melyhez jó olvasgatást kívánunk!

Donella Meadows, A növekedés határai c. könyv egyik szerzője, 1990 júniusában írta az alább következő sorokat. De akár ma is írhatta volna őket: gondolatai és tanácsai semmit nem vesztettek érvényességükből...
Csodálatos, hogy mennyit beszélünk manapság arról, hogy mennyi mindent tehetünk a Bolygó megmentése érdekében. Nagyon jó látni azt a rengeteg energiát, amit az újrahasznosításra, energiatakarékos égők használatára vagy az esőerdők megmentéséért szervezett adománygyűjtő rendezvényekre fordítunk. Sokat számítana, ha mindannyian megtennénk 50 egyszerű dolgot a Bolygó megmentése érdekében.
De nem lenne elég. A Bolygó - vagy pontosabban fogalmazva az emberi civilizáció és a természeti rendszerek, amelyek társadalmunk létét lehetővé teszik - megmentéséhez azonban ezeknél a könnyű tetteknél és változtatásoknál többre van szükség... Bővebben itt olvashat róla.

Aktuális hírlevelünket pedig ITT érheti el, melyhez jó olvasgatást kívánunk!

1992-ben egy közös figyelmeztetést adott ki 1700 tudós, melyben arra szólították fel az emberiséget, hogy alapvetően változtatnunk kell a bolygónkhoz, a Föld élőlényeihez való viszonyunkon. Most, 25 évvel később, ha visszatekintünk az elért eredményekre, azt látjuk, hogy az ózonréteg stabilizásán kívül a legtöbb probléma aggasztóan súlyosbodott; a fosszilis erőforrások elégetése és a kérődző állatok metánkibocsátása miatt drasztikusan nőtt az üvegházhatású gázok mennyisége, melyek elindították a klímaváltozást, valamint küszöbön áll egy hatalmas fajkipusztulási hullám. Ezért 2017-ben 20 000 tudós és kutató kiadott egy második figyelmeztetést, mely példa nélküli összefogást jelez. Ideje tehát cselekedni...
Jelen hírlevelünkben ahhoz szeretnénk inspirációt és segítséget nyújtani, mit tehetünk mi a "saját kis" életünkben. Csatlakozzunk hát mindennapi tetteinkkel ahhoz a sokszínű és növekvő közösséghez, amelynek a tagjai már elkezdték a változást!

A téli napforduló napján...

 "A tettek ideje még nem jött el, de a tél csendjében és nyugalmában gyűjtsük össze tudásunkat arról, hogy hogyan szeretnénk a jövőben életünket élni, és éltetni, ápolni a Földet. Az újjászületéshez az kell, hogy szakítsunk a régi mintákkal, megszokásokkal, és ehhez őszinteség, szeretetet, megbocsájtás szükséges. Keressünk magunkban egy megszentelt helyet, ahová letehetjük és otthagyhatjuk a régit. Eljött a fejlődés, az új élet választásának, valamint annak ideje, hogy a megálmodott, vízionált új jövőt megvalósítsuk."

Ezekkel a gondolatokkal kívánunk minden Olvasónknak nagyon boldog, nyugodt, feltöltődést is adó kislábnyomos ünnepeket, és egyre kisebb lábnyomos új évet!

Inspiráció: részlet Glennie Kindred Winter Solstice c. művéből (fordította: Vadovics Edina)
Kép: Susan Kickey: Winter Solstice Tree